Amikor a ritmus mozdul: Orbit, a performatív lemezjátszó

Lillian Brown Orbit nevű koncepciója performatív tárgyként értelmezi újra a lemezjátszót: a hangot mozgássá alakítja, így a ritmus vizuális élménnyé válik. A SCAD (Savannah College of Art and Design) záróprojektjéből kinőtt munka az érzékelést aktív, többcsatornás tapasztalattá formálja, ahol a zene óramutató járásával megegyező irányban „mozdul” a tárgy felületén.

---

A központi elem egy szoborszerű, direktmeghajtású lemezjátszó, tetején harminckilenc különálló, valós időben flipelő facsempével. A csempék a zenei ütemhez szinkronban fordulnak, a frekvenciákat taktilis, hullámzó mintázattá fordítva, miközben a rejtett, lineáris követésű hangkar az invertált – fejjel lefelé játszott – lemezt szolgálja ki.

Az Orbit gyártása CNC-marású cseresznyefa felületet, vékony rozsdamentes acél betéteket és 3D nyomtatott elemeket kombinál. A hajlított acéllábak a mid-century modern lemezjátszók eleganciáját idézik, a letisztult forma alatt pedig mérnöki precizitású mechanika dolgozik.

A kinetikus csemperendszer egyedi, Grasshopperben fejlesztett paraméteres keretrendszer szerint készült, bemutatva, miként találkozhat a számítógépes tervezés az érzelmi, szenzoros élménnyel. Az egy méter magas tárgy a hallgatás érzését lelassítja, és a nézőt arra kéri, hogy „nézze” és „érezze” a ritmust.