A paloznaki csapattól megszokhattuk már, hogy rendre olyan nevekkel állnak elő, akiket tulajdonképpen ismernünk kellene, csak valahogy eddig nem kerültek elénk. Ilyen lesz idén a The Kennedy Association mellett Judith Hill.
Pedig tényleg ismerhetnénk, mert már komoly kreditjei vannak a zeneiparban. Mivel sosem késő ismerkedni, hát kezdjük el!
Zenébe született az amerikai zene nyugati parti fővárosában Los Angelesben. Édesanyja japán zongorista, aki egy funky zenekarban ismerkedett meg a művésznő basszgitáros édespjával, ő olyanokkal zenélt már, mint pl. Billy Preston, még a szép emlékű hetvenes években. Ennek (is) köszönhetően Judith folyékonyan beszél japánul, továbbá spanyolul és és franciául.
Egy interjúban elmesélte, hogy számára természetes volt, hogy zenészek jártak hozzájuk, gyermekként fel sem fogta annak jelentőségét, hogy a nappaliban Billy Preston orgonál...
Szülei katolikus iskolába járatták, ahol ő volt az egyetlen színesbőrű, és így magányos (ez az élmény későbbi szerzeményeiben meg is jelenik). A művészeti középiskola már jobb volt számára, itt tanára hatott rá, és persze az iskolai big band.
Az egyetemen klasszikus komponálást tanult, ez "azért volt fontos, hogy képes legyek kiírni magamból azokat a dallamokat, amelyeket a fejemben hallottam."
Nagyon megkedvelte a francia impresszionista zseni Maurice Ravel művészetét, így nem meglepő, hogy a diploma után Franciaországba ment, és ott együtt énekelt Michel Polnareff-fel, akit Judith csak úgy becézett, hogy "a francia Elton John". (Neki köszönhetjük pl. a Lipstick című diszkó klasszikust.)
Amikor visszatért az Államokba, az éneklés mellett már saját dalokat is írt. Szinte lehetetlen felsorolni, hogy hány nagy művész mögött vokálozott közben - ezért írtuk, hogy akár már ismerhetnénk is -, íme néhány név: Harold Faltermeyer, Anastacia, Carole King, Mike Oldfield, Barry Manilow, Robbie Williams...
2009-ben beválogatták Michael Jackson This Is It turnéjára is, ő lett volna a sztár duett partnere az I Just Can't Stop Loving You című dalban. Michael Jackson halála miatt a turné elmaradt, de Judith még egyszer lehetőséget kapott arra, hogy a Popkirály előtt tisztelegjen: búcsúztatóján a los angelesi Staples Center-ben énekelte el a Heal The World-öt. A sztár halála után a munkába vetette magát, komponált Dave Stewart-tal, és egy éven át énekelt Stevie Wonder mögött.
2012-ben a Desperation című balladája bekerült Spike Lee Red Hook Summer című filmjébe, de az amerikai közönség egy évvel később figyelt fel rá igazán, amikor a The Voice negyedik évadában Christina Aguilera What A Girl Wants című dalát énekelte el blues verzióban (és azonnal bekerült Adam Levine csapatába).
A Voice-ból ugyan a döntő előtt kiesett, de a reflektorfényből innentől kezdve már nem került ki, mert a 20 Feet From Stardom című, a vokalisták világában játszódó (nem mellesleg Oscar- és Grammy-díjas) filmben is szerepelt, a legnagyobb nevek mellett.
Dolgozott Josh Groban albumán, és énekelt John Legend 2014-es turnéján is.
Egyszer egy tévéműsorban elkottyintotta, hogy milyen szívesen dolgozna Prince-szel, a Herceg pedig vette az adást, demót kért tőle, ebből szerződés lett, és 2015-ben megjelent az első album a Back In Time, melynek producere természetesen Prince volt. (A lemez készítésének körülményeiről készült Behind The Scenes kisfilm IDE KATTINTVA tekinthető meg.)
Íme a stúdió albumok borítói, ezek mellett Judith két Live Session lemezt is kiadott.
A művésznő sokoldalúságát jelzi, hogy pl. a Gordon Goodwin's Big Phat Band Party Rockers című dalát is ő írta, és ezzel Grammy-re jelölték.
Ugye, hogy akár ismerhetnénk is Judith Hill-t? Sebaj, majd augusztus elsején közelebbről is megismerjük lényét és művészetét, mert fellép a Paloznaki Jazzpikniken.
Ott találkozunk!
© 2025 Deluxe FM.
Comentários